Lujzussal az élet 1.
Történetünk kezdete!
Akik már jártak babamasszázs oktatásomon, vagy akár a kórházban ismerkedtek meg velem az inkubátor mellet, azok tudják, hogy már két nagyfiút nevelgetek. Kísérem őket az iskola rögös útján, amely sokszor nehézkes a 12 órás munkabeosztás miatt. Se hétvége, se ünnepnap sokszor az éjszakai műszak is nehezíti a családdal töltött időt.
Hogy honnan is indul a történetünk? Arra választ kapni, a mostani bejegyzésemből fogtok.
Már egy ideje napi rendszerességgel visszatérő téma volt családunkban a testvér kérdése. Nagyobb fiam már régóta szeretett volna egy új testvért. Persze gondolhatjátok, hogy a sok korszülött baba mellett, nem volt oly nehéz elképzelnem az újra kezdést, hiszen a hivatásom miatt pici babák között élek.
Így hát gondoltunk egy nagyot és belevágtunk! Sajnos a kezdeti lelkesedést és a hamar érkező pozitív tesztet követően, tragédia lett a várandóságom vége. Ez a baba még nem állt készen arra, hogy megszülessen… Nehezen ugyan, de lelki segítséggel újra belevágtunk. Tudtátok, hogy minden 4. terhességből 1 idő előtt befejeződik? Meglepő adat, igaz?! Ez a nem várt probléma után, kivizsgálások sora következett. Vajon, mi lehetett a probléma? Igazából soha nem derült ki… Nagy odafigyeléssel, újra pozitív teszt után, reménnyel telve vártuk a babát, aki szépen fejlődött. Sajnos ez a várandóság is idő előtt befejeződött. Okokat keresve és már-már feladva úgy döntöttünk nem próbálkozunk tovább, inkább örülünk a két egészséges fiúnknak. Persze ez egy nagyon nehéz időszak volt… Hosszú és nagyon szomorú része az életünknek. Örülök, hogy már mögöttünk tudhatom. Talán egyszer, majd mesélek róla, ha kíváncsiak vagytok.
Így hát tovább dolgoztam és a munkámban törekedtem a továbbképzések által, a jobb koraszülött ellátásra és az édesanyák nagyobb támogatására. Ebben az érzelmi állapotban és a teljes elengedésben adott jelet az a baba, aki mégis csak úgy gondolta, hogy minket választ. Most már nem csak gondolkodik rajta, hanem meg is szeretne születni, a megfelelő időben!
Így kezdődött hát a történetünk a legkisebb ugrifülessel!
Szoros vizsgálatok és teljes ágynyugalom következett az első 12 hétre. Amint egyre erősebb lett a baba, úgy kezdtem én is jobban hinni benne, hogy most végre sikerülhet. Újra megélhetjük a csodát, melyet annyira vártunk.
A várandóságom alatt kértem az orvosokat, hogy nem mondják el a születendő gyermekem nemét. Persze a családom és a barátaim egy része, nem értette.
„Minek a meglepi? Így nem lehet készülni!”
Pedig a XXI. században, mindenhez csak egy „simogatós” telefon kell. Akár a kórházból is megrendelhetem a fiús vagy lányos ruhákat. Mire hazaérek, ki is szállítják. Ilyen egy XXI. századi anyuka!
Újra babakelengyéket kellet gyűjteni, hiszen már a fiúktól megmaradt dolgoktól megváltunk. De képzeljétek, találtunk több mindent dobozokba elrejtve. A kölcsön adott babakocsinkat is visszakaptuk, ami hihetetlen, de hibátlan állapotban van még mindig 14 év után is! Készültünk a babavárásra és az unisex ruhákat begyűjtöttük!
Teltek a napok, hetek és a hónapok! Egyre közelebb érezve az időt, amikor a pici születése közeleg.
Ezt az időszakot beárnyékolta valami… Egy olyan dolog, amely még a világon nem volt soha!
Folytatás a következő bejegyzésben!
Írta: Chonjo Diana Bernadett
Babalansz alapító, Nemzetközi babamasszázs-oktató, csecsemő és gyermek szakápoló CIMI