A világjárvány kitörése óta, eltelt 1 év. Ez alatt az egy év alatt, az emberek megtanultak együtt élni vele és a megváltozott helyzettel, mely mindenre kihat! Nem csupán a maszk hordás és a fertőtlenítés az, amire figyelünk, hanem az élet minden területén változtak a szabályok. Így van ez a várandósággal is és a szüléssel is.
Riport alanyom Vivien, aki a világjárvány első hullámában volt várandós, majd ezt követően a második hullámban született meg a kislánya Boróka természetes úton.
Vivien először is gratulálok a már nem is olyan picike lányodhoz, hiszen most már 6 hónapos. A várandóságod kiderülése után gyakorlatilag a világ ledöbbent, hisz egy világjárvány kialakulása indult el. Hogyan fogadtad ezt, ebben a felhőtlen örömben? Megijedtél, vagy még fel sem fogtad, hogy mi történhet veletek?
Első terhességem lévén, a kezdeti időszakban még nem tudtam mi mindennel kell majd szembe néznünk az előttünk álló kilenc hónapban. Természetesen (mivel január elején derül ki, hogy kismama vagyok) az első hetekben az óriási izgatottság mellett az egyre nagyobb kérdőjelek is sokasodni kezdtek, hiszen februárban kezdődtek a szigorítások. Így a kritikus 12 hétben az óriási öröm mellett, igyekeztem nagyfokú figyelmet fordítani az egészségemre, a vitaminokra és az általánosnál is jobban óvni magamat.
Milyen óvintézkedéseket vezettetek be? Hogyan jártatok kivizsgálásokra?
Emlékszem, hogy az első ultrahangok során még minden a megszokott formában zajlott, így még párommal együtt hallhattuk először Boróka szívhangját, s szerencsére még a 12. heti genetikai ultrahang részleteit is közösen hallgathattuk meg. Ezután azonban sok minden megváltozott…
Volt olyan lehetőség, amit a pandémia hozott a vizsgálatok terén?
Márciustól a további vizsgálatokon már csak egyedül jelenhettem meg. Természetesen egyet kellett értenem a változtatásokkal, hiszen a saját érdekeimet is szolgálta. Nagy segítség volt ebben a nehéz időszakban, hogy az esedékes vérvételeket vagy a cukorterhelést az otthonomban végezték el. Szintén védelmemben történt, hogy a védőnői találkozók is maszkban, a legnagyobb óvatossággal zajlottak. Ez azért a harmadik trimeszterben a nyári hőség közepén nem mindig volt kellemes.
Meddig dolgoztál? Nálad a home office szóba jöhetett? Férjed munkája hogyan alakult? Ő otthonról dolgozott, vagy be kellett járnia?
A munkahelyem szintén nagyon támogató volt. Májusig dolgoztam, azonban márciustól jobbnak láttam, ha feladataimat home office-ból látom el. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a munkám jellegéből adódóan ezt megtehettem. A férjemnek eredetileg is több volt az itthonról végezhető feladata, ő is csak akkor ment el találkozókra, ha elkerülhetetlenné vált.
A családdal, barátokkal a kapcsolattartás megoldható volt? Biztos nehéz volt az első karantén időszaka, hisz ez egy új tapasztalás volt mindenki számára. Te hogyan viselted ezt lelkileg?
Nehéz volt megélnem, hogy a társas kapcsolatainkat minimalizálnunk kellett. Mindenki megértően és együttműködően állt a dologhoz. S szerencsére a nyár hozott némi feloldozást ebben, mivel a szabadtéri események lehetőséget adtak arra, hogy mégiscsak meg tudjuk élni ezt a hatalmas boldogságot a hozzánk közelállókkal.
Nehéz volt, hogy közben minden változott. A szülés várható időpontjának időszakára tették ugyanis a szakemberek a járvány második hullámának kezdetét. Közben a szülésfelkészítőn, a kismama jógán, csak online formában vehettem részt. Továbbá a szülésznőmmel is kizárólag telefonon tudtam egyeztetni. Természetesen ezt januárban még nem így képzeltem én sem el, de igyekeztem mindig a jelenben maradni és arra fókuszálni, hogy most ez a feladat, ezt kell megoldanunk, a rendelkezésre álló lehetőségekkel. Nagyon figyeltem rá, hogy ne essek kétségbe. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy egészséges vagyok, a babám is az, így minden rendben lesz.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy mentálisan megerősítsem magam és arra fókuszáljak, milyen jó a rosszban, hogy a világ lassulása egybeesik azzal, hogy a terhességem második szakaszában, én magam is el tudjak kezdni befelé fordulni. Nagyon tudatosan igyekeztem figyelni arra, hogy a tényezők instabilitása ne legyen hatással a hétköznapjainkra.
Aztán jött a nyár vége és készülődtél Boróka érkezésére. Úgy tudom kicsit még váratott is magára, hiszen tovább maradt bent. A szülés miben lett más a világjárvány miatt?
A szülésznőmmel ahogy említettem sajnos személyesen pár perc állt rendelkezésünkre. A pandémia előtt elképzeltem, hogy az ő szerepe meghatározó lesz, s ugyan az is volt, nehéz volt megélni, hogy személyes kontaktus hiányában a saját magamba vetett bizalmamra kellett mindinkább alapoznom. Kislányom augusztus 19-én jött világra, s az ezt megelőző hetekben szó volt arról, hogy a Klinikán is szigorítások léphetnek életbe. Az egyetlen, amitől talán igazán féltem, hogy emiatt a férjem nem lehet mellettem amikor eljön a nagy napunk. Elmondhatatlan öröm volt számomra, hogy annak ellenére, hogy érkezésnél még nem maradhatott velem, a szülőszobára már bejöhetett és együtt élhettük meg ezt a csodát. S bár részben maszkban, mégis a legboldogabban tölthettük minden pillanatát. Sajnáltam viszont, hogy az aranyórát követően el kellett búcsúznunk és nem fogadhattunk látogatókat a következő napokban. De ezt is úgy éreztem, a minimum, amit megtehetünk, hogy vigyázunk egymásra. A pozitív hozadéka az volt, hogy azon anyukákat, akiknél komplikációmentesen zajlott a szülés, 2 nap múlva haza is engedték. Ezzel is csökkentve a kockázati tényezőt. Összességében csodálatos élmény volt, s ahogy a szülést levezető doktornő mondta egy „nem könnyű első szülés” után, amit a vírus több ponton változtatott meg, mégis azt mondhatom, hogy tényleg csak a jó élményt hoztuk haza magunkkal.
A hazamenetel után milyen lehetőségeitek voltak? Kaptál segítséget bárkitől is? Voltak nehézségek az elején?
A hazaérkezést követőén édesanyám pár nap erejéig velünk volt. Ez mind fizikálisan, mind pedig lelkileg nagy segítség volt. A tejem nehezen indult be, az első pár hétben voltak nehézségeink, de egy laktációs tanácsadótól kaptunk segítséget. Hálás vagyok, amiért ő a pandémia idején is a perzselő nyári melegben, maszkban is rendelkezésünkre állt. Boróka hamarosan fél éves, s 100%-ban anyatejes baba, melyet részben neki köszönhetünk. Sajnos a védőnői segítséget így mellőznünk kellett, de volt és van a környezetemben olyan, aki nélkül sokkal nehezebben éltem volna meg bizonyos helyzeteket. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy kaptam és kapok támogatást egy egy akár máig új helyzetben. Talán a legnagyobb felismerés számomra az eddigiek alapján az, hogy sok minden az önbizalmunkon múlik, azon, hogy bízzunk és higyjünk magunkban és a babánk jelzéseiben. De mindez számomra is egy nagyon izgalmas utazás jelenleg is.
Mikor jött szóba a babamasszázs? És miért pont ez volt az, amit fontosnak tartottál?
A környezetemben volt alkalmam anyukákkal beszélgetni, akik már korábban meséltek a babamasszázs jótékony hatásairól. Még mielőtt Boróka megfogant, tudtam, hogy ha egyszer kisbabám lesz, szeretném majd megélni vele ezeket a közös pillanatokat. Sok tudományos magyarázatot hallottam, a pozitív hozadékáról, mégis számomra a legfontosabb az egészben az volt már a gyermekem megszületése előtt, hogy legyen majd „közös időnk”, legyenek olyan pillanatok amikor kizárunk mindent és mindenkit és csak rá figyelek, megadva neki azt a törődést, amit szeretnék.
Mit adott a babamasszázs ebben a helyzetben? Másban is segített, vagy csak a kényeztetés fájdalomcsillapítás okán kezdtétek el a megtanulását?
Nagyon hittem abban, hogy az érintésem meg tudja nyugtatni a babámat. Amint magamhoz ölelhettem ez be is bizonyosodott. A szoptatás és a hordozás számomra nagyon fontos volt, s mivel hasonlóképpen a testi kontaktusra alapul, mint a masszázs, egyértelmű volt számomra, hogy amint lehetőségünk nyílik élünk vele. A Babalansztól azonnal támogató hozzáállást és értő figyelmet kaptunk amikor megkerestem őket a témában. Nagyon fontos volt számomra, hogy az egyébként szenzitív időszakomban nyitottan fordultak felém a témában. Tehát számunkra a kényeztetés és fájdalomcsillapítás mellett, megadta a közelség élményét, ami testileg és lelkileg is pozitív hatással volt rám és Borókára egyaránt.
A babamasszázs által miben lett más a kapcsolatotok Borókával? Milyen pozitív hozadéka volt az oktatásnak?
Beépítettük a napi rutinba és fürdés előtt mind a mai napig alkalmazzuk. Ezáltal rendszerességet is kaptunk általa. Segít ráhangolódni az esti órákra. Boróka későn alszik el, s ez a kezdeti időszakban hosszú sírásokkal is társult. Sosem fogom elfelejteni, hogy mennyire nehéz volt, hogy nem tudok segíteni neki. Rettenetes érzés volt a tehetetlenség. 3 hetes volt, amikor a babamasszázst elkezdtük tanulni és alkalmazni, s pár hét után már tapasztalható volt a változás.
A masszázs fix pontja lett a napunknak és az elcsendesedésnek, a relaxációval és a csendes zenével pedig megérkezik a nyugalom. Szépen lassan elmúltak az esti sírások, s ugyan még most is sokáig ébren van, sokkal kiegyensúlyozottabban telnek ezek az órák az elalvásáig. Határozottan úgy gondolom, hogy a masszázsnak is köszönhetjük ezt a változást.
A második hullám sem teremtett egyszerű helyzetet! Az ember végre a családjával tartaná a kapcsolatot folyamatosan, de közbeszól a pandémia. A család és a barátok megértették ezt a megváltozott helyzetet és hogy most nincs szoros kontakt, noha mindenki a kis Boróra lenne kíváncsi?
Nagyon kiváltságosnak érzem azt, hogy ez a mások számára nehéz időszak, számunkra életünk legszebb ajándéka, legnagyobb kalandjának kezdete. Sok szempontból könnyebb megélnünk, mert minden nap történik így is valami csoda.
A legnagyobb nehézség számomra az egészben az, hogy a barátokat, családtagokat nélkülöznünk kell. Igyekszünk tudatosak lenni, bár bevallom egyre nehezebben megy. Férjem édesapja például, korából adódóan eddig egyszer láthatta Borókát. Szívfacsaró, ha csak rágondolok, lehet már elé szalad Boróka mire minden kétségünk szertefoszlik végre a covid után. Voltak nehezen kivitelezhető események a mi életünkben is, olyanok, ahol kompromisszumot kellett kötnünk, de azt gondolom, ha már eddig sikerült mindenkinek jól kezelnie az adódó nehézségeket, most már csak azért is megoldjuk! És remélhetőleg hamarosan túl leszünk rajta.
Mire eljött a karácsony vele együtt jött az aggódalom is, hiszen a betegek száma egyre csak emelkedtek. Hogyan ünnepeltetek? Volt rá lehetőségetek, hogy biztonságban találkozatok a nagyszülőkkel, barátokkal?
Ez az ünnep más volt, mint a többi számunkra is. Igyekszem nem arra fókuszálni, hogy Boróka első karácsonya sajnos nem a tervek szerint alakult, s a körültekintő rövid találkozáson túl nem lehettünk úgy igazán együtt, ahogy szerettünk volna a családunkkal. A szilvesztert idén a teraszunkon ünnepeltünk, s nagyon hálásak lehetünk, hogy a barátaink eljöttek hozzánk -tekintve a mobilitásunk korlátait most babával- és legalább ebben a formában koccinthattunk. Nehéz volt.
Most, hogy eltelt 6 hónap, már tudsz mondani bővebb tapasztalatot a babamasszázsról a leendő szülőknek. Milyen a babamasszázs egy ekkora babával?
Tiszta szívemből ajánlani tudom minden anyukának. Nekem nagy szerencsém volt, hogy Diától tanulhattam. Az ő szaktudásával és beleérző képességével megtanultam egy másik nyelven beszélni a babámhoz. Első babás anyukaként, éppen hazaérve a kórházból, úgy, hogy nem igazán volt pici baba a közelemben korábban, sokszor még azon is izgultam, hogy hogy érjek hozzá Borókához. Óriási segítség volt Dia támogatása, ami nem csak a fizikai megvalósításról szólt, hanem egy olyan lelki kapcsolódásról is, amit mindenkinek kívánok, hogy éljen át. Olyan önbizalmat kaptam általa, olyan szépen rájöttem, hogy mire van szüksége a babámnak és mi esik jól neki, amiről az első hetekben álmodni sem mertem. Azt hiszem receptre kellene felírni kezdő anyukáknak!
Az új év vajon mit hozhat? Boró lassan mászni fog és felfedezi a világot kicsit jobban, mint most. Reméljük lassan vége lesz ennek a borzasztó időszaknak és a kismamák, frissen szült édesanyák is újra visszatérhetnek a régi megszokott élethez. Milyen tanácsot adnál a most második hullámban várandós vagy éppen szülni készülő nőknek?
Borzasztóan várom már, hogy tavasz legyen és a szabadban lehessünk sokat Borókával. Így végre a kis világa kinyílhat, annál is inkább mivel a tavasszal egyidőben kezdi majd el önállóan felfedezni a világot.
Visszatekintve, azt hiszem a kulcs legbelül van, azt kell megtalálnunk. A hitünket saját magunkban. S ha hiszünk abban, hogy minden a legjobban alakul majd, s nem hagyjuk, hogy ebből a körülmények kibillentsenek, minden rendben lesz. Természetesen nem könnyű, számomra sem volt az, s voltak nehéz pillanatok. De kívánom minden várandós kismamának, hogy legyen ereje magára és a babájára figyelni ebben a nehéz időszakban. Sajnos most ez minden, amit tehetünk még ha a körülmények változnak is folyamatosan körülöttünk.
Olvassatok tovább itt a blogon, hisz rengeteg szemszögből mutatjuk be a babamasszázs előnyeit. A pandémia alatt még fontosabb, hogy figyeljün a családra és magunkra. Fontos, hogy maradjunk pozitívak még akkor is, mikor oly nehéz a társas kapcsolatok megélése és korlátozások között élünk.
Írta: Chonjo Diana Bernadett
Babalansz alapító, Nemzetközi babamasszázs-oktató, csecsemő és gyermek szakápoló
kép forrás: A Babalansz saját tulajdona a felhasználása TILOS!