Sok igazán érdekes tanulmány jelent már meg a koraszülöttek érintésével kapcsolatban és ennek hatásairól. Miért is fontos, hogy a korán érkező babákkal, mihamarabb felvegye az anyukájuk a kapcsolatot? Ennek egyszerű oka van! Kihat ez a szeretetteljes érintés az egész életére a babának. Akit minden nap megmasszíroznak a szülei a koraszülött intenzíven, azok átlagosan 1 héttel hamarabb mehetnek haza a kórházból. Kevesebb a kései kialakulású szepszis, jobb az emésztésük, és ezáltal a táplálásuk is. A stressz, amely éri a babákat a sok vizsgálat által, és a nem pozitív érintési forma, melyet egy szúrás jelent, kompenzálható az anyai masszázsterápia által! A baba tudja, mikor van vele az anyukája, apukája és ez hatással is van a napjára! Magyarországon egyedülállóan a Semmelweis Egyetem Üllői úti részlegének koraszülött intenzív osztályán erre van lehetőség. A szülő nem csak a kenguruzás alkalmával élheti meg a szeretetteljes érintés csodáját, és a babájának közelségét. Ezen a klinikán van lehetőség egy másfajta érintési módszer kialakítására is. Ez a módszer a babamasszázs bizonyos elemeit tartalmazza. Mi a Babalansz csapata már úttörökként elkezdtük az oktatást a PIC-en. A szülőknek már a legelején elmondjuk, hogy hogyan is érintsék meg a korán érkező PICiket. Ez az érintés, melynek gyógyító ereje van, hiszen egy igen kis súlyú koraszülött esetében a kapcsolat kialakítására a lehetőség igen korlátozott. A napi kenguruzás mellet, a szülők bevonhatóak a baba ellátásába és ezzel az anyaság megélése is hamarabb alakulhat ki. Az elfogadást a történtekkel kapcsolatban előmozdítja, ha a szülők sokat érinthetik „szeretgethetik” a babájukat.
Történetünk főhőse Lulu, aki igen korán érkezett 25+1 gesztációs héten, igen pici 490 grammos súllyal. Lulu első életnapjai már az elején is sok odafigyelést igényeltek. Az anyukájának, apukájának megtanítottuk, hogy hogyan is érintse a kislányát. Amint erre volt lehetőség, megtanulták, hogy milyen technikával, hogyan tehetnek a babájuk gyógyítása érdekében apró, kedves, szeretetteljes mozdulatokat.
Alexa mi volt az első gondolat, mikor megláttad a kislányodat?
Amikor először levánszorogtam a császár utáni pár óra után, még fel sem fogtam, hogy életben maradt. Annyi negatív dolog ért a szülés előtti pár hétben, hogy nem is mertem már belegondolni, hogy végződik majd végül a terhesség. Egy képet mutattak róla, mielőtt élőben láttam, ehhez képest még sokkal kisebb volt.
„Egy tenyérben elfért a kis teste.”
Ahogy megláttam, egy küzdő kicsi harcost láttam az üvegfal mögött, teli erővel. Arra gondoltam, Ő nem véletlenül maradt életben. Egy kis hős! Nagyon büszke voltam rá…
Mi volt a legnehezebb ebben az időszakban?
Számomra a szülést megelőző pár hét bizonytalansága volt a legnehezebb. Az aggodalom, hogy életben marad-e, és ha igen, egészséges lesz-e. Ezután pedig nehéz volt 3,5 hónapig teljes kiszolgáltatottságban egy kórházban élni és
„remélni, hogy minden rendben lesz majd.”
Nem volt egy olyan pont, amit, ha elért az ember, megnyugodhatott és ezt nehéz volt elfogadni. Az is nagyon fájdalmas ilyenkor a szülőnek, hogy a szülést követően nem veheti karjaiba gyermekét. Köztudottan a szülést követően az anyák alapvetően érzékenyebbek, ha még ehhez párosul egy efféle trauma, borzasztóan megviseli a lelket. Nem utolsó sorban, rendkívül nehéz végig nézni azt a sok beavatkozást, amit az ilyen piciken végezni kell nap, mint nap. Szinte mindenhonnan kilóg valamilyen cső, ehhez nem volt könnyű hozzászokni.
Mikor érezted elsőnek, hogy igen te már anya vagy?
Igazából ezt még a mai napig nehéz felfogni. Amikor az első napokban anyukának neveztek a PIC-en, konstans az én anyukámra asszociáltam. Kellett pár másodperc, mire feleszméltem, hogy ez most én lennék… Tulajdonképpen a kórházi időszakban (főleg az elején) azért is nehéz azonosulni az érzéssel, mert azok, akik igazából ellátják a piciket, nem mi – anyukák – vagyunk, hanem a nővérek. Ahogy telik az idő, és egyre több mindent lehet átvenni az ápolásukban (pelenkázni, etetni/szoptatni), egyre jobban gyakorlati formáját veszi át az anyaság, és ez egy nagyon jó érzés.
Mekkora volt Lulu, mikor elkezdtétek a babamasszázst?
Az első masszázs és fürdetés a 31. gesztációs héten történt, ekkor kb. 850g volt.
Hogyan hatott rád a babamasszázs, melynek bizonyos elemeit megtanultad a PIC-en?
Csodálatos érzés kényeztetni a kis testét tudva, hogy mennyi trauma és kellemetlenség érte születésétől kezdődően. A bőr-bőr kontaktus egy fantasztikus formája.
Lulun milyen hatást láttál a masszázs után?
Egyértelműen nyugtató hatással bírt a masszázs. Élvezte nagyon, ahogy a szülői érintéstől ellazul a teste.
Otthon használjátok a kórházból kapott tudást?
Abszolút! Mivel Lulu sokszor küszködik a pocijával, napi többször alkalmazzuk a pocak masszázst, hogy segítsük a bélgázok távozását. A fürdetéseknél pedig az egész testét igyekszünk jól átmasszírozni, hogy teljes legyen a „spa” élmény.
A babamasszázsnak a jótékony hatásai Lulu esetében egyértelműen bizonyítottak! Jót tesz a babának és az anyukájának egyaránt. Lulu egy nyugodt, de éber baba volt az intenzíven. A sok szeretetteljes érintés, amit kapott már az inkubátorban is, csak azt tanította meg neki, hogy az anyukája, apukája mindig ott van és figyel rá, ahogy azt most otthon is teszik. Aki egyszer megtanulja, mindig alkalmazza! Annyira egyszerű és ösztönös, hogy nagyon hamar beépül a mindennapi rutinba. A szeretetteljes érintésre minden babának szüksége van, az egészséges fejlődés elérésé érdekében. Igazából mindegy, hogy koraszülött, vagy egy érett időre született baba.
Olvassatok tovább itt a blogon, hisz rengeteg szemszögből mutatjuk be a babamasszázs előnyeit.
Írta: Chonjo Diana Bernadett
Babalansz alapító, Nemzetközi babamasszázs-oktató, csecsemő és gyermek szakápoló