Az élet nem mindig habostorta. Ez akár lehetne egy közhely is… Viszont következő riportalanyom Kata nem is olyan régen ezt átélte. Az ereje és a kitartása példaértékű lehet másoknak is. Ebben az egészségügyi helyzetben kistestvért vállalni, nem is oly egyszerű, gondolnánk. No, de ha ezt még tetőzi két veszteség is, az már túl sok. De most meséljen erről Kata, akinek gyógyír volt a babamasszás a baba érkezése előtt és után.
Már van két gyermeked és szerettetek volna nagy családdá válni a gyermekeid és a férjed unszolása kapcsán. Mikor döntöttétek el, hogy szeretnétek kistestvért?
Még 2019 tavaszán jött az elhatározás, hogy most már ne várjunk, hiszen már nem leszünk fiatalabbak és a gyermekneveléshez kell is az energia. Ezt már jól tudtuk, hiszen két iskolás gyermekünk már van.
Unszolás volt, vagy te magad is szeretted volna a bővülést?
Igen, én is már egy ideje dédelgettem ezt az álmomat, hogy újra szeretném megélni az anyaság minden csodáját. Lehet az a nem alvás, az éjszakákba nyúló hosszas szoptatás vagy a koszos pelenkák és háztartás között való lavírozás. Ezek mind-mind nehéz, de fontos részei egy nő életének. Tudtam mire vállalkozom, csak azt nem, hogy ilyen nehezen élhetem újra meg.
Mi volt a probléma, ami akadályozott ebben, hogy újra megéld?
Igazából pontosan nem derült ki sosem…Mindenféle vizsgálatot elvégzett a nőgyógyász, mert rendszeresen haematomám (vérömleny) volt, ami a baba fejlődését, vérellátását gátolta. Csak azt tudom, hogy jó nagy szerencse is kellett, hogy végre velünk maradjon, aki minket választott családjának.
Két vetélésed is volt egy év leforgása alatt. Hogyan lehet ezt túlélni és továbblépni?
Hát, ha igazán őszinte akarok lenni, akkor a segítség melyet pszichésen kaptam elengedhetetlen volt az én esetemben. Illetve a remény talán, ami továbblépés kapcsán előre visz. A közösségi média felületén pedig vannak már erre specializálódott zárt csoportok, ahol a hasonló dolgokat megélt nők beszélhetnek egymással. Ez a csoport nekem rengeteg erőt adott. Itt tudtam meg, hogy rengetegen vagyunk (4 nőből 1), és ez a fajta veszteség a mai napig sokszor tabu. Pedig nem szabadna ezt így kezelni. Sokan magunkat hibáztatjuk, ahogyan én is. Biztos sokat dolgoztam, nem figyeltem eléggé, nem hagytam abba a munkát azonnal és ennek ez lett a következménye.
Sokan dolgoznak a terhességük alatt, szinte végig. Te mivel foglalkozol, hogy abba kellett hagynod szinte azonnal a munkádat?
Ápolónő vagyok és egy intenzív osztályon dolgozom a betegágy mellett, ahol rengeteg fertőzés üti fel a fejét, melyet, ha elkapok a babám is megbetegedhet már a pocakomban. A fizikai megterhelés pedig sajnos elkerülhetetlen, így ezen az osztályon dolgozni várandósan gyakorlatilag lehetetlen. Valamint a COVID19 is megérkezett. Dolgoztam az első és második hullámban. A harmadik hullám elején is aktívan, de akkor lettem pont kismama, mikor elkezdett egyre rosszabb lenni a helyzet.
Mikor harmadjára is várandós lettél, mit csináltál másképp?
Előszöris azonnal abbahagytam a munkát. A férjem támogatása a félelmeim elűzése miatt roppant fontos volt. Illetve pszichológus segítségét kértem, hogy pozitív maradhassak. Rettegtem, hogy újra meg fog történni, ami előtte kétszer. Úgy éreztem több veszteséget már nem tudnék elviselni. Itt jött szóba a szoptatás és a babamasszázs. Két nagyobb gyermekemet hosszan szoptattam és már őket is masszíroztam.
Ez a fajta szeretet megélése és az erős kötődés volt, amit újra szerettem volna megélni.
Az első gyermekemet leginkább a hasfájása miatt masszíroztam. A másodikat már rutinból, hogy vele is legyen meghitt pillanatom, amikor csak egymásra figyelünk. Így a pszichológus tanácsa az volt, hogy legyen pozitív vizualizációm és kapaszkodjak a mindennapi boldog pillanatokba.
Elkezdtem minden este lefekvéskor ezeket a meghitt perceket elképzelni. A babamasszázst, a fürdetést és az összebújást, amikor magamból táplálhatom a babám.
Ez jelentette számomra a menedéket a negatív gondolatok elől. Gyógyító relaxáló zenéket is hallgattam, melyek a képzeletemnek is segítettek. Minden nap örültem, hogy nem tapasztaltam nem várt eseményt. Persze szoros kontrollok következtek és rettegés minden ultrahang előtt. Kétségbe esve kerestem a szívhangfigyelővel a baba szívhangját minden nap többször. És mikor megtaláltam, nyugalom lett úrrá rajtam. Nekem erre volt szükségem, akkor abban a helyzetben. Mikor pedig már éreztem a mozgást, abba kapaszkodtam. Mindenki másképp kezeli a veszteséget és az utána következő időszakot vagy egy új várandóságot. Itt nincs olyan, ami helyes, követendő vagy általánosan jó mindenkinek. Egyéni minden megélés és annak kezelési módszere is.
Milyen volt maga a várandóság és a szülés?
A várandóság, mint mondtam borzasztó nehéz volt. Sajnos az első 12 hétben feküdni kellett, egy haematoma miatt. Ahogy átléptem a 12. hetet, kicsit jobb lett. Végre mozoghattam szabadabban, de akkor jöttek a genetikai vizsgálatok miatt a félelmek, hogy csak egészséges legyen. Mikor kiderült, hogy egészséges, akkor a 24. hetet vártam, hogy életben maradhasson. De az igazi megnyugvást a 30. hét átlépése hozta meg. Ami még nagyon nehéz volt, az a COVID maga! Én gyakorlatilag 35 hét karanténban éltem meg a várandóságomat. Pedig az ember jönne menne, tervezgetne. Találkozni lett volna kedvem a családommal, a barátaimmal. Szerettem volna kismama jogára járni, ami így sajnos kimaradt. A családommal és a barátaimmal néha találkoztunk egy sétára az erdőben. Ezek nagyon feltöltöttek. Nehézség volt a két gyermekem kapcsán, hogy ők még az elején iskolába jártak. De később az online oktatásnak köszönhetően megnyugodhattam, hiszen biztonságban voltak velem otthon. Egy nehézség még volt, és az a férjem munkája. Izgultam miatta is, hogy ne kapja el a betegséget. Vártuk az oltást és bíztunk benne, hogy addig megússzuk az egészet. Mikor a munkahelyemről hallottam az esetszámokat bevallom őszintén nagyon megijedtem. Tudtam, hogy a kismamák fokozottan veszélyeztetettebbek most és örültem, mikor én is megkaphattam az oltást, hogy így talán enyhébb lefolyású lesz a betegség, ha elkapnám.
Így a várandóság alatt ezt a döntést is meghozni, hogy oltassam-e magamat vagy sem, borzasztó nehéz volt!
A saját környezetemből is kaptam hideget, meleget… A szülés előtt is aggódtam, hiszen, ha a férjem vagy én COVID fertőzöttek lettünk volna, akkor a szülés alatt nem lehetett volna velem. Első két gyermekünknél ő volt a legnagyobb támaszom és most is vele szerettem volna megélni az egészet. És hát sikerült! A szülés hihetetlen gyorsan zajlott. Igazi harmadik gyerek. Jött feltartózhatatlanul! Minden a legnagyobb rendben zajlott. 48 óra után mehettünk is haza!
A várva várt pillanat elérkezett! Hogyan teltek az első napok otthon?
Hát nagyon megnyugtató volt végre otthon lenni! Mindent lezártam! Bármilyen hihetetlen, de azt a bizonyos csomagomat, a szülőszobán hagytam. Ott akkor minden kijött, aminek ki kellett, hogy jöjjön. Addig tudtam tartani magamat és erősnek lenni, de valahogy ott megkönnyebbültem és végre megélhettem a veszteségem teljes gyászát. A babám a gyászban fogant és még szinte el sem engedtem az előtte lévő picit, mikor kopogtatott, hogy itt van. Talán ez is oly nehéz volt, figyelni, örülni és pozitívnak maradni újra, mikor még ez előző babát sem engedtem el teljesen. Mondta a pszichológus, hogy nem várt helyen és időben fog ez megtörténni. Így is lett…
Ki gondolná, hogy a szülőszobán a gyász és a születés csodáját meg lehet élni egyszerre.
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy minden rendben volt a babával, a várandóságommal és a szüléssel is. Öten az élet már más… Új dinamikája lett a családnak. Mindenki szeme a legkissebbért ragyog! A nagyok segítenek mindenben és nyugodtabb, meghitteb minden, mint amit a legmerészebb álmaimban elképzeltem.
És mi lett a pozitív vizualizációval? A szoptatással és a babamasszázzsal?
Hát ez a legszebb az egészben! Minden, amit elterveztem megvalósult! Kizárólag szoptatok, bár voltak nehézségeim az elején. Sajnos nem túl jó technikával cicizett a babám. Így egy IBCLC-s laktációs szaktanácsadó segítségét kértem a probléma kiderítése miatt, majd
a Babalansz segített, hogy megtanuljak egy speciális Castillo Morales féle arcstimulációt. Ez az arcmasszázs minden nap többször elvégezve segített a hatékonyabb szoptatás elérésében, a nyelvtornával együtt.
A kisbabám szájpadlása enyhén buborékos és így nem volt jó a vákum, illetve a mellre tapadása sem. Ezeket a problémákat napról napra megoldottuk és ma már minden rendben van vele. A babamasszázs pedig, amit szintén a Babalansz csapata segített újra feleleveníteni mindent megadott, amit elképzeltem még a várandóságom alatt. Esténként a masszázs már a rituálé része.
Bár a babák elfogadó jelek után masszírozhatóak, de az én babám, ha kicsit nyűgős, ez megnyugtatja! Már tudja, hogy mi fog következni és nevet.
Most már gőgicsél is és ez a jutalom nekem a sok rosszért, amit átéltem. A fürdetés alatt mindenki gyönyörködik a piciben, és ez amolyan fontos családi esemény, amiről nem szabad lemaradni. Az összebújás pedig mindenért kárpótól! Azt hiszem jól sikerült a vizualizációm! Bár elég csöpögősnek tűnhet, de mi tényleg így éljük meg a minden napi babamasszázst és fürdetést.
Szóval igen, a babamasszázs nekem sokat segített! Elfogadni, elengedni és bízni a legjobban!
Mit üzennél a hasonló dolgokon átment anyukáknak?
Talán a legfontosabb, hogy bízzanak magukban és kérjenek segítséget, ha a feldolgozás nehezen megy. Nehéz pozitívnak maradni, hiszen az ember sokszor azt gondolja okkal történt, ami történt és lehet meg sem érdemli, hogy anyuka legyen. Pedig sokszor csak az időzítés rossz.
Én úgy gondolom, hogy a mi babánk háromszor kopogtatott! De csak egyszer sikerült ajtót nyitni neki, amin ő maga is szeretett volna bejönni.
És igen, a pozitív vizualizáció nekem minden tekintetben segített! Ezt ajánlom még a leendő anyukáknak, vagy annak, aki most nehéz helyzetben van. A babamasszázs oly sok meghitt pillanatot ad. A nap fénypontja! És ez nem túlzás….
Oktatásaink során, igyekszünk minden jótékony hatásáról beszámolni a babamasszázsnak. Valamint, rengetegszer mondjuk el nektek, hogy melyek azok a területek, amiket fejleszt. Olvassátok el további írásainkat is itt a blogon, hiszen rengeteg szemszögből mutatjuk be a babamasszázs jótékony hatását.
Írta: Chonjo Diana Bernadett
Babalansz alapító, Nemzetközi babamasszázs-oktató, csecsemő és gyermek szakápoló